hellow.
azt kérditek hogy vagyok? rosszul. nagyon rosszul. a lelkiállapotom válságos. attól félek minden pillanatban, hogy valami olyar követek el, amit késöbb megbánnék... csak egy egyszerü mozdulat... kés, víz, gyógyszer, ugrás... millió megoldása van a problémámnak... hajnalban, összevesztem brigivel. súlyosan. nagyon rosszul érzem magam. elvesztettem a barátaim nagy részét (no name - mostmár). hamarosan krisztit is. és felteszem a kérdést: ki marad nekem? ki miatt lesz érdemes élnem? valaki válaszoljon már! könyörgöm... visszatérve a veszekedésre. hajnali kettökor befejezödött a beszélgetésünk, és elindultam aludni. fülembe tettem a fülhallgatót, és hallgattam a telefonom... csakis szomorú számokat. a zúzósakat ilyenkor nem tudom elviselni... egészen hajnali 4ig zenét hallgattam. végül álomba szenderültem... reggel kilenckor ébresztett apa, hogy ideje kelnem, mert megyünk meggyet szedni... persze az én válaszom nem volt, mivel nem volt kedvem élni, nem hogy kimászni az ágyból, és meggyet szedni... végülis anyám addig rágta a fülem, míg ki nem ment az álom a szememböl, és kénytelen voltam elmenni velük.... egész végig a kocsiban ültem, amíg anyáék meggyet szedtek. aztán bementünk boltba, és végül haza. végre megreggeliztem, de mit ne mondjak... egy fél szenya semmi. nem kívánom az ételt... utána elrohantam fogatmosni, majd irány fogdoki. nos. persze hogy szabadságon van.... na mindegy. hétfön újra megyek... aztán go nögyógyászhoz, megkukkolni mikor rendel. csütörtök... oké. akkor majd elmegyek krisztivel... aztán hazajöttünk, ettem meggyet, végül bevágtam magam a gép elé... beus négyre jön, utána go pláza (de semmi kedvem), hogy megbeszéljem a nyárimunkát valakivel... de én megmondom neki: nem megyek. nincs kedvem a biával egy légtérbe lenni, mert a brigi rögtön elmondja neki a vitánkat, és a torkomnak fog esni... na mindegy... most megyek, mert bleach-t kell néznem.... tegnap nem láttam, ráadásul az új rész is kijött... na baibai~